udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 31 találat lapozás: 1-30 | 31-31

Névmutató: Coja, Ion

1990. április 18.

Az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottsága nyilatkozatban tiltakozott a Nemzeti Megmentés Frontja lapjának első számában /Azi, ápr. 11./ megjelent dr. Ion Coja cikke miatt. A soviniszta cikk azt állítja, hogy 1944 után a kisebbségek, főként a magyarok uralták az RKP-t /Román Kommunista Pártot/. Az RKP káderei nemzeti eredetének felemlegetése azt a célt szolgálja, hogy az elmúlt 45 évért nem a kommunista ideológiát kell hibáztatni, hanem a pártba befurakodott magyarokat és zsidókat. Coja szerint a magyarok 1946 után befolyásolták Petru Grozát, ily módon egyetemet, autonómiát csikartak ki maguknak. Valójában a Bolyai Egyetemet 1945-ben hozták létre, az autonómiát pedig 1952-ben. Ion Coja szerint anyanyelvi oktatás csak elemi iskolában engedhető meg, felfogása szerint a magyarok és a székelyek két külön nép, székely nyelvű iskolák mellett kardoskodik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ Ugyanezen szám közölte Coja cikkének szövegét is /Erdély román föld. A nemzetiségi kérdés/. Coja még azt is írta, hogy a Romániával szomszédos országokban 4,5 millió román él, "Románia a legjogosultabb arra, hogy határrevíziót kérjen." Az "erdélyi magyar lakosság kiváltképpen a XIX. és XX. századi magyar telepítési politika nyomán alakult ki. Az utolsó magyar-betelepítés Romániába közvetlenül a második világháború után történt, amikor a Petru Groza kormány beleegyezésével 200 ezer magyar telepedett le Erdélyben, olyanok, akiket a vajdasági horthysta megszállás idején elkövetett gaztetteik miatt üldöztek el Jugoszláviából." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ A Háromszékben Magyari Lajos is ismertette dr. Ioan Coja állásfoglalását, aki tizenhárom pontban fejtette ki nézeteit a magyar kisebbségről. Nem igaz, állította Coja, hogy a kisebbségek többet szenvedtek Ceausescu idején. A magyarok az ötvenes évekbeli helyzethez akarnak visszatérni. "Azok viszont természetellenes, érdemtelen előnyök voltak, ilyen sehol Európában egyetlen más kisebbségnek nem volt." / Magyari Lajos: Ki ön, dr. Coja? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 20./ Coja szerint "a magyarság jogainak kérdése polgári és büntetőjogi kérdés". A székelyeket más népnek vallja: "Lényeges különbséget tenni a székelyek és a magyarok között." "...a székelyek más népfaj, mint a magyarok." A székelyeknek a székely nyelvet kell tanítani. "A székelyek az elmagyarosításnak ezer éven át, 1919-ig ellenálltak"- állította Coja. /Magyari Lajos: Beszélj székelyül! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 23./

1990. május 3.

Ion Coja, a Vatra Romaneasca bukaresti szervezetének tagja nyilatkozott a bukaresti Expresben. Magyar fordításban olvashatjuk magyarellenes megállapításait. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./

1990. május 31.

Máj. 31-én tartotta Temesváron nagygyűlését a Vatra Romaneasca /VR/ Temes megyei szervezete. Elsőként Ciubotea püspök áldását adta a VR-re. Több felszólaló hangsúlyozta, hogy minden erővel meg kell akadályozni a magyar nyelvű felsőoktatás visszaállítását, mert az sértené a román nemzet önérzetét. Ioan Pop nyugalmazott ügyvéd szerint ideje volna a román nép igazi történelmét megismertetni a világgal, hogy mindenki megtudja, a román nép védte meg a magyarokat és egész kultúrájukat, civilizációjukat a románoknak köszönhetik. Ioan Avram egyetemi lektor kijelentette, hogy a romániai magyar nyelvű tömegtájékoztatási eszközök mind módszeresen félretájékoztatnak. Szerinte az RMDSZ I. kongresszusán súlyosan gyalázták a román nyelvet, és általában a románokat. Iulia Blaj katonaorvos javasolta, a magyarok ne tanulhassanak anyanyelvükön, úgyis elég újság, könyv, színház áll rendelkezésükre. Dr. Ion Coja aggasztónak tartotta, hogy az RMDSZ a választásokon a második lett. Carolina Ilica képtelenségeket tartalmazó cikke éppen aznap, máj. 31-én megjelent cikkét a Tinerul Liber újságban, eszerint Magyarország évente egymilliárd dollárt költ románellenes propaganda célokra. Dr. Ion Coja kiemelte, a VR érzi a kormány tehetetlenségét. /Ferencz Károly: Marosvásárhely és a hunok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

1990. október 7.

Dr. Ion Coja azt állította, hogy 1987. nov. 15-én, a brassói munkástüntetésen a tüntetők fölszólították a magyarokat és a szászokat, hogy lépjenek ki a sorból, nehogy azt mondják, külföldi ügynökök szervezték a tüntetést. Ezt cáfolta Bara Albert, aki megszerezte a tüntetés miatt deportáltak névsorát, a 60 meghurcolt munkásból 6 magyar és egy szász volt: Gyerkó György, Gergely András, Csomás József, Gergely Árpád, Vitos Lajos, Bence Dénes és Sommerauer Werner. Sok munkást nem deportáltak, "csak" megvertek a rendőrségen, köztük is voltak magyarok, így például Berekméri János esztergályost egy hétig verték a rendőrségen. Az 1989. decemberi sortűznek szintén voltak magyar mártírjai Brassóban, a városban ekkor 64-en vesztették életüket, köztük 5 magyar: Király Károly /50 éves/, Burján István /43 éves/, Imecs László /18 éves/, Müller László /18 éves/, Tamás József /47 éves/. /Bara Albert: Együtt tüntettünk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./

1990. december 20.

December első napjaiban a milánói törvényszék Iosif Constantin Dragan Milánóban élő, román származású, lugosi születésű dúsgazdag üzletembert, publicistát, írót fasisztának, legionáriusnak és a Ceusescu-rezsim kollaboránsának nyilvánította. A milánói per anyagában szerepel egy fénykép: Lugoson, a választási gyűlésen, Iliescu elnök mellett látható Dragan. Dragan egyre-másra jelentette meg lapjait Romániában /Europa Nova, Mileniul III., Dacia Literara/. Dragan trösztjének egyik tagja Ion Coja, a Vatra Romaneasca első alelnöke. A Romania Mare rendszeresen magasztalja Dragant, aki létrehozta a Dragan Európai Alapítványt, a Dragan Kiadó ontja a dák-trák témájú könyveket. Dragan 1942-ben a román legionárius doktrínát magasztaló könyvet írt, a hetvenes-nyolcvanas években pedig rendszeresen tárgyalt Ceausescuval, aki fogadta őt /erről tanúskodnak a Scinteia régi számai/, könyvei jelentek meg /Noi Tracii, Prin Europa stb./ . Az egyik bukaresti Dragan-lap, a Natiunea bekapcsolódott a magyarellenes kampányba. A Natiunea 19. számában maga Dragan írt, kifejtve, hogy a kommunizmus romániai térhódítása a zsidók és az irredenta magyarok műve volt. Dragan így fejezte be cikkét: "Románok, őrizkedjetek az idegenektől, akiket hazátokba fogadtok." Nyugtalanító, hogy Adrian Paunescu lapja, a Totusi Iubirea közölte: megalakult a Liga Maresal Ion Antonescu, élén Dragan áll, az Antonescu Liga megyei fiókokat is alakít. Corneliu Vadim Tudor a Romania Mare 27-es számában fenyegető hangú levelet írt Iliescu elnöknek, kilátásba helyezve: ha a románok milliós fegyvert fognak a magyarok ellen "a nemzeti ügyért", akkor nem marad más megoldás, mint a katonai kormányzás. /Barabás István: A Dragan-ügy mint kórkép. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./

1993. április 15.

Craiován nemrég történelmi kerekasztal-vitát rendeztek a Vasgárdáról. A rendezvény valóságos legionárius propagandafórummá vált, ahol népszerűsítették a Noua Dereptea című bukaresti szélsőséges lapot. Vezércikkét Ion Coja szenátor írta. /Legionárius propaganda. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 15./

1993. július 14.

Az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat nem szerződés, ezért alaptalanul hivatkozik rá az RMDSZ, mondta a magyarellenességéről ismert Ion Coja, a Demokrata Agrárpárt szenátora, a Vatra Romaneasca bukaresti vezető politikusa. /Bodgán Tibor, Bukarest: A gyulafehérvári nyilatkozat nem szerződés. = Magyar Hírlap, júl. 14./

1993. november 30.

Nov. 30-án a parlament két házának együttes ülésén, melyen a Moldovai Köztársaság parlamenti küldöttsége is megjelent, ünnepi ülést tartottak, az egyesülés 75. évfordulójára emlékezve. A szónokok Decebal dák vezértől kezdve bejárták a történelmet. Markó Béla RMDSZ-elnök megállapította, hogy a gyulafehérvári nyilatkozat nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos pontjait nem tartották meg. Valentin Dolganiuc, a Moldovai Köztársaság egyik képviselője a Dnyeszter és a Tisza közötti román területről beszélt, ekkor Rudas Ernő magyar nagykövet elhagyta a termet. Példáját követte az ukrajnai nagykövet is, amikor a jelenlevők Besszarábia nevét skandálták. - Gyulafehérváron a rendfenntartó erők riadókészültségben várják a dec. elsejei ünnepséget. /Bogdán Tibor, Bukarest: Ünnepi megemlékezés Romániában. = Magyar Hírlap, dec. 1./ A moldovai képviselő beszédének "a Dnyesztertől a Tiszáig terjedő" román határokat emlegető mondatánál a képviselők, a szenátorok, a kormánytagok és az elnöki tanácsosok tapsoltak. Ion Coja szenátor bekiáltva a Balatonig tolta ki a román határokat, ezt a televízió közvetítésénél is hallani lehetett. Az RMDSZ az ellenzékkel ünnepelt. = Népszabadság, dec. 2./

1994. szeptember 15.

Közép-Európa és a térség nemzeti kisebbségei címmel Bukarestben kétnapos nemzetközi kollokvium kezdődött szept. 15-én a Képviselőház szervezésében. A tanácskozást a PER /Project on Ethnic Relations/ finanszírozta. Meghívták az ENSZ és az EBEÉ kisebbségügyi előadóit is. Magyarországról Gellért Kis Gábor /MSZP/, Keresztes Sándor /KDNP/ képviselők, illetve Bálint-Pataki József és Fretyán István, a Határon Túli Magyarok Hivatalának, illetve a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalának főosztályvezetője voltak jelen. Vitavezetők: Harry Barnes, Gunnar Jansson, Allen Kassof. Iliescu elnök beszédében hadat üzent az autonómiatörekvéseknek, ezeket "kalandor jellegű terveknek" nevezte, elszigetelődésnek és nem európai megoldásnak. Romániában a lakosság 90 százaléka román, hangsúlyozta. Szerinte vannak törekvések, "amelyek a kisebbségvédelem témáját politikai célokra vagy revizionista törekvések alátámasztására" használják." Románia visszatért az európai nemzetek nagy családjába. "A román nép elhivatottsága és hagyományai révén toleráns, nyílt és vendégszerető nép." Gunnar Jansson, az ET Románia-raportőre elmondta, hogy ahol viszály tör ki a többség és kisebbség között, ott mindig a kormány, a hatalom a hibás. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16., Iliescu beszéde: Dimineata(Bukarest), szept. 16., Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 28., Magyar Nemzet, Új Magyarország, szept. 16./ A rendezvényen Markó Béla Az európai integráció és a kisebbségek problémája címmel fejtette ki nézeteit. "Egyáltalán nem véletlen, hogy például Romániában éppenséggel a szélsőséges nacionalista, xenofób pártok képviselői közül kerülnek ki a központosított állam legvehemensebb védelmezői; ők azok, akik egyrészt kisebbségellenes politikát folytatnak, külpolitikai vonatkozásban pedig szembetűnően vagy leplezetlenül integráció-ellenesek, belügyekbe való beavatkozásként könyvelnek el minden közös európai integrációs határozatot." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 20./ Markó Béla az autonómia szükségessége mellett állt ki. Az autonómia nem mond ellent az integrációs törekvéseknek. Markó Béla kifejtette, hogy éppen az az anakronizmus, hogy amikor Romániában mintegy kétmilliós magyar kisebbség él, az országot nemzetállamnak tekintik, és a nemzeti kisebbségeknek nincs döntési mechanizmusuk, kultúrájuk a többség döntéseitől függ. A nemzetközi egyezmények önmagukban nem elegendők, hiszen Románia az ET-be felvételekor elkötelezte magát bizonyos kisebbségvédelmi intézkedések mellett, de ezeket a szabályozásokat mindmáig nem vezette be. Borbély László egy másik munkacsoportban arról szólt, hogy a nemzetállam koncepciójával mindig akkor érvelnek, amikor a kisebbségek jogairól lenne szó. Instabilitáshoz vezethet, ha nem kodifikálják a kisebbségek jogait, hangsúlyozta. Ion Coja, a Vatra alelnöke kijelentette, hogy egyes kisebbségekben lehet bízni, de a magyarokban nem. "A romániai magyarság mögött a sok évi terrorizmus mellett antilojalitásról tanúskodó nyilatkozatok állnak." - mondta. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 28., Magyar Nemzet, szept. 17./ Kassof a Neptun-ügyként ismertté vált tárgyalás létrehozója, a Poject on Ethnic Relations igazgatója.

1995. március 7.

Az idegenek romániai tartózkodásának törvénytervezetéről szóló szenátusi vitában /az idegeneknek 24 órán belül be kell jelentkezni/ márc. 7-én Buchwald Péter megkérdezte, miért nem került a tervezet az emberjogi bizottsághoz. Akadtak szenátorok, akik kevésnek tartották a megszorításokat. Ion Coja agrárpárti szenátor félórás fejtegetésbe kezdett arról, hogy a romániai magyarság nem egységes. A székelyek kipusztulófélben vannak, csak néhányezren vallják magukat székelynek, velük szemben pozitív diszkriminációt kell alkalmazni. A másik réteg a gyarmatosítóké, akik a Monarchia idején, illetve a Horthy-időszak négy évben telepedtek meg Erdélyben, továbbá a Groza-kormány idején befogadtak 200 ezer jugoszláviai menekültet, állította. Gheorghe Dumitrascu szenátor megkérdezte, milyen törvényes keretek között látogat ide márc. 15-én 15-20 ezer idegen egy "nem-baráti országból" idegen zászlókkal ünnepelni. Szerinte márc. 15-e gyásznap a románok számára, mert a magyarok megöltek 15-40 ezer románt. A szenátor nem beszélt Nagyenyed és Zalatna szabadságharc alatti pusztulásáról, a dél-erdélyi falvak magyar lakosságának kiirtásáról. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

1997. október 7.

Ion Coja, a Vatra Romaneasca alelnöke okt. 6-án Bukarestben bemutatta Legionarii nostri /=A mi vasgárdistáink/ című, a Buna Vestire Kiadó által gondozott könyvét. /Távirati stílusban rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./

1998. április 1.

A szélsőséges erők igyekeztek Antonescut tisztára mosni, szalonképessé tenni. Valójában Antonescu embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe, még Hitler előtt létesített koncentrációs táborokat a besszarábiai és a bukovinai zsidók számára, borzalmas tömegmészárlások fűződnek az uralmához, idegen területeket annektált /Transznisztria/. Ennek ellenére a román sajtó tagadja Antonescu gaztetteit, sőt szobrát is felállították. Ugyanakkor a vasgárdistákat is igyekeznek pozitív színben beállítani. Ion Coja, a Vatra Romaneasca hírhedt elnöke Kolozsváron mutatta be a Vasgárdát dicsőítő könyvét. /Fey László: Helyben vagyunk - Postafiók rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./

2000. november 15.

A marosvásárhelyi Cuvantul liber napilap szept. 20-i számában a főszerkesztő, Lazar Ladariu, nemzeti egységpárti parlamenti képviselő támadta Wass Albertet, annak kapcsán, hogy Hargita megyében iskolát neveztek el az íróról. Ladariu szerint a kolozsvári Népi Törvényszék halálra ítélte Wass Andrást és Wass Albertet, mivel 1940. szeptember 23-án parancsot adtak a magyar honvédeknek arra, hogy embereket öljenek meg. A cikk szerint Wass Albert háborús bűnös volt. Ezek után Marosvásárhelyen, a Nemzetközi Könyvvásáron bemutatták az író trilógiája, A Funtineli boszorkány román fordítását (Langa Scaunul Domnului címmel). A regény fordítója Corneliu Caltea. Ion Coja, bukaresti történész-professzor méltatta a kötetet. Elmondta, hogy a könyv íróját Erdélyben halálra ítélték. Marosvásárhelyen van egy utca: Ion Antonescu. Őt is halálra ítélték. Ugyanakkor sok olyan egyént nem ítéltek el, akik tényleg gyilkosok voltak. Sokan közülük a kommunista párt tagjai lettek. A kommunizmus perére többek között azért nem került sor, hogy ez ne derüljön ki. Végül kimondta: Wass Albert tisztességes embernek tűnik a könyv alapján. /Máthé Éva: Wass Albert - románul. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

2001. június 18.

A bukaresti Dulles teremben gyűltek össze azok a volt vasgárdisták, illetve a mozgalom szimpatizánsai, akik tagadják a holokauszt valóságát. A meghívottak között volt Iosif Constantin Dragan, Ion Coja és Mircea Chelaru nyugalmazott tábornok, tudósított a Cotidianul című bukaresti lap. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

2001. október 3.

A román külügyminisztérium okt. 2-án közleményben határolta el magát az Amerikai Egyesült Államok új bukaresti nagykövete elleni durva támadástól. Ion Coja egyetemi tanár, a Vatra Romaneasca szervezet bukaresti fiókjának és "a románellenesség leküzdésére" létrehozott ligának a vezetője ugyanis George Bush elnökhöz és az amerikai törvényhozáshoz intézett nyílt levelében tiltakozott az ellen, hogy Washington "egy homoszexuális diplomatát" küldött "a mélyen ortodox román nép" hazájába. /Elhatárolódik a külügy a Vatrától. Coja az új amerikai nagykövetet támadta. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./

2002. február 2.

A minapi tévécsevegésében az egyik RMDSZ-vezető már első mondatával ingerültséget keltett a stúdióban: a romániai magyarságot mint "comunitate nationala", vagyis nemzeti közösségként említette. Cristian Tudor Popescu dühödten kiáltott: - Mi az, hogy nemzeti közösség?! Az európai normák szerint csak nemzeti kisebbségekről lehet beszélni. Alig telt el néhány nap, mikor a Romania Libera jan. 19-i számában egész oldalas írásműnek már első mondatában a kijevi hatóságok és az ukrajnai "nemzeti közösségek", köztük a románok viszonyáról volt szó. Az újságíró várta, hogy Cristian Tudor Popescu tiltakozik a nyilvánosság előtt: a határokon kívül nem léteznek román nemzeti közösségek, csak kisebbségek, Bukovinában meg csak román ajkú ukránok. A Romania Libera cikke /fordításban: Ellenséges magatartás az ukrajnai románokkal szemben címmel/ az ottani román "nemzeti közösség sérelmeit tartalmazza. Szerzője Stefan Broasca, az ottani csernovici /Cernauti/ Plai Romanesc főszerkesztője. Broasca szerint az ukrán hatóságok meghamisították a legutóbbi népszámlálás adatait, hogy a román nemzeti közösséget minél kisebb létszámúnak tüntessék fel. Az ukrán hatalom úgy osztja meg a román nemzeti közösséget, hogy hivatalosan elismeri az úgynevezett moldován kisebbséget az úgynevezett moldován nyelvvel (Sztálin találmánya), és csak ennek árnyékában vesz tudomást egy jelentéktelen kisebbségről, amely "tévesen" románnak vallja magát. Ez ismerős, hiszen a bukaresti extrémizmus hirdeti, hogy a székelyek nem magyarok. Ezt hirdeti a Nagy-Románia Párt és Ion Coja professzor, a Vatra Romaneasca alelnöke, a legionárius fasiszta mozgalom szerecsenmosdatásának élharcosa. Stefan Broasca leszögezte, hogy a nemzeti autonómia megilleti az ott élő románságot. A nemzetiségi jogok követelése a hivatalos ukrán álláspont szerint egyfajta ukrajnai Koszovóhoz vezethet. Broasca cikke szerint a román élharcosok minden próbálkozását az anyanyelv hivatalos használatára szeparatista törekvésnek tüntetik fel. Ukrajnán kívül hol hallottuk még a szeparatizmus rémét ugyanígy emlegetni? – tette fel a kérdést Barabás István. /Barabás István: Bantusztánok a szomszédban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

2003. április 29.

Ápr. 26-án Kolozsváron a moldvai csángó közösségek kutatásáról tartottak konferenciát. Meinolf Arens a Vatikán csángópolitikájáról rajzolt nem sok optimizmusra okot adó képet, Marius Diaconescu pedig a csángók román eredetét bizonyító úgynevezett Martinas-elméletet zúzta porrá. A németországi Meinolf Arens és a bukaresti Marius Diaconescu történész tartotta a két legizgalmasabb előadást. A rendezvényt - amint a megnyitón Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke elmondta - azzal a céllal szervezték, hogy a különböző, csángókutatással foglalkozó műhelyek megismerjék egymás kutatási eredményeit, és összehangolják munkájukat. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója megemlítette, hogy a magyar csángókutatás a 20. században a csángómentéssel kapcsolódott össze, és ez az összekapcsolódás kedvezőtlenül hatott a tudományos munkára; most már viszont elérkezett annak az ideje, hogy a tudomány el tud vonatkoztatni az érzelmi megközelítéstől. Marius Diaconescu, a Bukaresti Tudományegyetem tanára a moldvai katolikusok identitáskrízisének okait kutatván a román eredet mítoszát elemezte. A mítoszok kategóriájába sorolta a csángók román eredetének elméletét. Ez azért számít meglepetésnek, mert a Román Akadémia által szervezett tavalyi bukaresti és iasi-i csángószeminárium éppen a csángók román eredetének bizonyítását szolgálta. Diaconescu előadásából kiderült, a román eredetről Iosif Petru M. Pal, a moldvai Ferenc-rend vezetője már 1941-ben, néhány évvel Martinas munkája előtt könyvet adott ki. Ezek a munkák egy olyan korban születtek, amikor a bécsi döntést követően fellángoló román nacionalizmus a moldvai csángókat is megbélyegezte. Magyarságuk miatt a román hatóságok megtagadták a moldvai katolikusok állampolgári iratainak kiállítását, megvonták tőlük a földvásárlás jogát. E súlyos diszkriminációra azzal válaszolt a klérus, hogy hívei védelmében megpróbálta a csángók románságát bizonyítani. E bizonyítási szándék Dumitru Martinas művében csúcsosodott, ez azonban a megírásakor nem ütötte meg a kiadhatóság mércéjét. "Ezt a művet javították fel Ioan Coja történész vezetésével és adták ki az 1980-as években, amikor sürgősen kellett csattanós választ adni a Magyarországon feléledő Erdély iránti érdeklődésre" - magyarázta Marius Diaconescu. Meinolf Arens megjegyezte, a pápai levéltárak iratai alapján Rómában banalitásnak számított a népcsoport magyarsága. A kutató szerint a Vatikánnak a 19. század végétől általános törekvése volt a nemzeti római katolikus egyházak megteremtése. Raimund Netshamer bukaresti római katolikus püspököt a 20. század elején egy pápai kihallgatás után azzal az üzenettel bocsátották el: legyetek jó katolikusok, és legyetek jó románok. Ez a törekvés csak fokozódott azt követően, hogy Romániában betiltották a görög katolikus egyházat. Az 1960-as és 70-es évektől az egész szocialista táborból Moldvában építették a legtöbb római katolikus templomot. Arens úgy vélte, a csángók anyanyelvi hitéletének nem kedvez a keleti és nyugati keresztény egyházak egyesítésének római szándéka sem. A Vatikán ugyanis úgy látja, Bukaresten keresztül közeledhet az ortodoxiához. A német kutató példaként hozta fel II. János Pál pápa 1999-es romániai látogatását, amikor a szentatya - engedvén az ortodox követelésnek - nem látogatta meg erdélyi magyar híveit. A konferencián több erdélyi és magyarországi nyelvész, néprajzkutató és antropológus mutatta be kutatásának eredményeit. /Gazda Árpád: Porrá zúzott eredetmítosz. Konferenciát tartottak a csángókutatásról. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./

2005. június 11.

Az egyik román tévé, Dan Diaconesu OTV-je műsorában minden este megjelennek a román sovén-nacionalizmus élharcosai. Bérelt helye van a műsorban Gheorghe Funarnak, Gigi Becalinak, Adrian Paunescunak, Ion Cojának, levitézlett securitate-tiszteknek, kommunista főembereknek és dilettáns történészeknek. Az OTV teljes terjedelmében hozza Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt vezérének hosszú beszédeit. Hála fejében a párt Tricolor című lapjában mindennap megjelenik Dan Diaconescu fényképe. C.V.Tudor minden alkalommal támadja az RMDSZ-t, amelyet szerinte törvényen kívül kell helyezni, és vezetőit száműzni kell az országból. Ilyenkor mind a vendég, mind a házigazda siet közölni a nézőkkel: ez nem jelenti azt, hogy ők soviniszták, hiszen vannak magyar barátaik, és példának hozzák fel Hajdu Győzőt, aki valóban fel-feltűnik az OTV képernyőjén, hogy a magyar nemzet nevében felháborodva nyilatkozzék az RMDSZ irredentizmusáról, mélységesen elhibázott politizálásáról. Az OTV rendszeresen támadja Magyarország történészeit, a magyar történelmi egyházakat, a Pro Democratiát, a Helsinki Bizottságot, a Securitate Irattárát Felügyelő Bizottságot, általában a magyarokat és a zsidókat. Az OTV-t az Audiovizuális Tanács 2002. szeptember 11-én Corneliu Vadim Tudornak előző este elhangzott antiszemita, xenofób kirohanásai és július 31-i, hasonló szellemű interjúja miatt betiltotta. Emiatt Corneliu Vadim Tudor szenátor és Adrian Paunescu szenátor akkor a szenátus ülésén a sajtószabadság nevében tiltakoztak. Az Audiovizuális Tanács 2004. április 1-jei határozatával jóváhagyta az adó újraindítását. C.V. Tudor és Adrian Paunescu azóta újra állandó meghívottjai az esti műsoroknak. Barabás István újságíró mindezt elítélte és hozzátette, hogy Markó Béla leülhet-e tárgyalni azokkal, akik az RMDSZ-t nemzetárulónak, megalkuvónak bélyegzik meg? /Barabás István: Vendégnek lenni nem kötelező. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

2005. november 5.

„A moldvai római katolikusok a kommunista rendszer által szörnyű nyomásnak voltak kitéve, hogy magyarokká váljanak. A szocializmus építése azt is célul tűzte, hogy kilúgozza a román nemzeti öntudatot, miáltal jobban ellenőrzése alatt tartja a társadalmat.” – olvasható a Római Katolikusok Dumitru Martinas Egyesülete által készített irományban. A csaknem négy újságoldalt betöltő fogalmazvány szerint az 50-es évek kommunista rendszere szovjet nyomásra magyar iskolákat indított be Moldvában azzal a céllal, hogy az itteni román katolikusok (a „tanulmányban” a csángók végig ezen a néven szerepelnek) elfelejtsék őseik dák-latin nyelvét. Az elmagyarosítás nem sikerült, mert a lakosság követelte, hogy gyermekei románul tanulhassanak. Ebben a törekvésben legnagyobb segítséget a iasi-i római katolikus püspökség nyújtott, amely hősi módra egyszerre viselt hadat a magyar mesterkedések és a kommunista rendszer ellen. A „román identitás elleni agresszió” 1989 után új lendületet vett, noha a közösség 95 százaléka románnak vallotta magát. Ez nem zavarta az RMDSZ és Budapest agitátorait, sőt odáig merészkedtek, hogy egy pusztinai bácsit rábeszéltek, a népszámlálás alkalmával, vallja magát magyarnak. Csakhogy bákói újságírók kiderítették: az öregember fia a csíkszeredai RMDSZ alkalmazottja. A leleplezések sora folytatódott 2002-ben, amikor Kallós Zoltán etnográfus, „mellékesen a moldvai katolikusok elmagyarosítása kommunista offenzívájának élharcosa” Kolozsvárról magyar népdalokat hozott, ezeket megtanította a római katolikusoknak, hogy azután népköltészetükkel bizonyítsa magyar származásukat. Érdemes emlékeztetni, hogy Kallós Zoltánt a kommunizmus idején bebörtönözték, most mégis a lapban mint a rendszer kiszolgálója szerepel. Gabriel Andreescu az Observatorul Cultural 2002. május 13-i számában kimutatta, hogy csángó témában az állami intézmények szervezte szimpóziumokra mindig a román sovén-nacionalizmusnak azokat az élharcosait hívják meg, akik egymással mindenben egyetértenek. Így történt többek között a Román Akadémia védnöksége alatt 2002. április 29-én Bukarestben megtartott szeminárium esetében is. A szervezőknek gondjuk volt arra, hogy ne hívjanak meg egyetlen magyar történészt sem, nehogy megzavarja a harmóniát, végül csak Borbély László RMDSZ-képviselő követelésére engedték be a terembe a csángó magyarok néhány képviselőjét. Gabriel Andreescu emlékeztetett: Dumitru Martinas Originea ceangailor din Moldova című dilettáns könyve 1985-ben, tehát a kommunista propagandagépezet rendelésére és jóváhagyásával jelent meg, legújabb kiadását pedig Ion Coja, a Vatra Romaneasca alelnöke látta el lelkendező előszóval. /Barabás István: Hamis tudós. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 5./

2006. január 11.

Január 6-án az OTV televíziós csatornán Ion Diaconescu meghívottjával, Ion Coja professzorral társalgott. A képernyő felső sarkában felirat hirdette: Tariceanu Budapest embere. A professzor utóbbi 16 év összes román kormányát és Románia volt elnökeit elmarasztalta, mert nem tettek semmit a román nemzeti érdekek megvédéséért és a magyar irredentizmus visszaszorításáért. Főleg a mostani kormányt ostorozta, s magát Tariceanu miniszterelnököt, mert behódolt az RMDSZ-nek és Budapest hálójába került. Nem jó román és hazafi, ezért kell eltávolítani a kormány éléről. A parlamentben az RMDSZ a kisebbségi törvény megszavazását sürgeti, amelyet a Tariceanu-kormány támogat. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni, mondja Coja, aki társaival azt tervezi, hogy Basescu elnökhöz fordul a törvény elvetése és a Tariceanu-kormány megbuktatása érdekében. Coja szerint a székelyek nem magyarok, hanem egy keleti dák törzs leszármazottai, akiket a rómaiaknak nem sikerült elrománosítani, a honfoglalás után viszont a magyarok elmagyarosították őket. /Horváth András, Csíkszereda: Budapest embere. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 11./


lapozás: 1-30 | 31-31




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék